SHINee

*

Key & JongHyun - A dalszöveg 

SHINee : Key & JongHyun - A dalszöveg

Jonghyun POV:

-Nah, most már tényleg megírom ezt a dalt! - ültem le íróasztalom elé, majd elővettem egy lapot és egy tollat. Azt már elhatároztam, hogy milyen műfajú dalszöveget akarok írni, de sehogy se jönnek a szavak. Ha meg elkezdek gondolkozni, hogy milyen szavakat használnak a szerelmesek akkor mindig Key jut az eszembe. Miért kellett elcsábítania engem? Most és minden percben csak miatta szenvedek! És most még az ihlet se jön...Így nagy bajban leszek! Hiába hallgattam szerelmes dalokat, hiába a sok romantikus film semmi nem inspirált. Valami különleges, ütős szöveget akartam összehozni, ami nagyon nem ment...Egész délután az üres lap felett ültem és törtem a fejemet, de csak egy szó jutott az eszembe. Őrült! Ez az egy szó állt a lap tetején és kész kifulladt a tudásom.
Hirtelen kopogásra lettem figyelmes. - Gyere!
-Hyung, kész a vacsi, gyere enni! - nyitott be Kibum aztán el is húzott. Még a válaszomat se várta meg...
Semmi étvágyam nem volt, de ha meg nem eszek akkor Onew fogja a számba tömni az ételt azt meg inkább kihagyom. Lassan döcögtem le a lépcsőn egyenest a konyhába.  Ahogy láttam mindenki csak rám várt.
-Na végre, hogy leértél! Lassabb vagy, mint egy lajhár! - nyavalygott Taemin az asztal mögül. Egy halk bocsánatkérés kíséretével foglaltam el helyemet az asztalnál. Az belső pár percben csak szemléltem, vizsgáltam a az előttem lévő ételt míg a Leader meg nem szólalt.
-Neked is enned kéne! - kortyolt bele vizes poharába. Tisztában vagyok vele, hogy ennem kellene, de ha nem vagyok éhes akkor nem! - Tegnap se ettél rendesen! Ne mondd, hogy amiatt a hülye dal miatt nem eszel! - vágta hozzám mérges szavait. Őszintén megmondanám neki, hogy Key az oka annak amiért nem eszek, de ez azért mégis csak köcsögség lenne.
-Nem a dal miatt nem eszek...Csupán csak nem vagyok éhes. - vontam meg vállamat, majd egy pár falat elfogyasztása után ott is hagytam az ebédlőt. - Köszönöm a vacsorát!
Felmentem a szobámba az én kis barlangomba, majd ismét az íróasztal előtt kötöttem ki.
Több óra kinlódás után is csak egy szó fogta meg tetszésemet mégpedig a veszélyes.
Ha így haladok akkor egy fél év után kész lesz a szöveg is, csak én ezt nem fél évig akarom írni. Hirtelen megvillant telefonom kijelzője. Egy régi jó barátom írt akivel tényleg rég beszéltem már, így szántam rá egy kis időt. Persze ő is a legkésőbbi időkben ír rám, mert miért is ne!? Viszont nem beszéltünk valami sokat, hisz tényleg késő volt, de megérte. Az óra éjfélt mutatott amin el is képedtem. Ilyen hamar éjfél lett? És még nem is csináltam semmit, de szó szerint nem csináltam semmit!
Az ajtó felől váratlan kopogásra lettem figyelmes, de lehet, hogy csak valami mást hallottam így inkább megnéztem, de nem tévedtem. Tényleg kopogást hallottam mert mikor kinyitottam az ajtót Key állt előttem.
-Mit keresel itt? És hogy hogy még fent vagy? Aludnod kéne! - morogtam rá mérgesen. Az csak egy dolog, hogy én virrasztok, de neki ez nem kötelező!
-Ugyanezt én is kérdezhetném! Miért vagy ébren? - vágott vissza és így beleestem a saját csapdámba.
-A dalomat írom. - sétáltam vissza az egész nap melengetett helyemre.
-Azt látom. - követett engem és ránézett a lapra. - Tényleg sokat írtál!
-Nem kell hozzám vágni! Tudom magamtól is. - sóhajtottam egy nagyot, majd ágyamra huppantam. - És mondd, miért jöttél? - támaszkodtam meg térdeimen.
-Nem is tudom... - ült le elém a szőnyegre. - Talán azért, hogy hátha tudok segíteni neked.
Gyönyörű barna szemelyi az enyémet lesték és várták, hogy milyen választ adhatnék nekik.
-És miben akarsz segíteni? - kérdeztem tőle egy mosoly kíséretével.
-Hmmm, nem is tudom... - akkor miért jöttél?  - Vagy a dalírásban vagy ebben az ügyben. - majd térdeimen megtámaszkodva tapadt ajkaimra. Oooh Istenem, mondd, hogy ezt csak álmodom! Kizárt, hogy ez a valóság legyen! Végül  is csak egy sima szájra puszi volt, így nem reménykedem többen, de ez is nagyon jó esett. Bár szerettem volna még a karjaim közé zárni és úgy ízlelgetni édes ajkait, de félek, hogy ez nem most fog bekövetkezni.
-Tudom hogy érzel irántam vagyis csak sejtem. - mosolygott rám bár neki is pírban volt az arca.
-És ezt miből sejted? - vontam kérdőre.
-Túl sok volt az olyan mozdulatod felém, amiből simán rájöttem! - állt fel helyéről, majd közelebb hajolt arcomhoz. Volt ami szándékos volt, de nem hittem volna, hogy rájön.
- És akkor most mit akarsz csinálni? - húztam perverz mosolyra ajkaimat.
-Mondjuk folytassuk azt amit az előbb?! - mászott be ölembe, majd átkarolva nyakamat húzott újra ajkaira. Szorosan átkaroltam derekát öleltem magamhoz miközben nyelveink heves harcot folytattak. Kérlek ölelj szorosabban, így el tudom hinni, hogy ez a valóság! Sose hittem volna, hogy ez fog velem történni és ez megőrjít! Egyre hevesebben faltuk egymás ajkait, míg ö továbbra is az ölemben ült és néha néha megmozdítja csípőjét amitől már kikészültem sőt, ennek köszönhetően bele is nyögtem egy párszor csókunkba.
-Izgató vagy! - váltunk el egymás ajkaitól amihez egy kis nyálcsík is társult. - Túl jó vagy! - csúszott előrébb ölemben, aminek köszönhetően megéreztem már ágaskodó férfiasságát amibe igen csak belepirultam. - Tetszik? - húzta perverz mosolyra ajkait, majd ledöntött az ágyra és a csípőmre ült.
-Már, hogy ne tetszene! - sóhajtottam fel, majd beharaptam alsó ajkamat. Egy újabb csókra hajolt le hozzám ám most kezeit se pihentette. Benyúlt felsőm alá és oldalamat, hasamat illetve mellkasomat kezdte el simogatni, enyhén karmolni. Épphogy megéreztem körmeit máris kirázott a hideg.
-Teljesen beléd estem! - haraptam alsó ajkára, majd kicsit meg is szívtam.  - Minden percben érted sóvárgok! - követve példáját én is becsúsztattam kezeimet pólója alá ám én meg is szabadítottam őt az anyagtól így elém tárult izmos felső teste. Újból beharaptam a kissé már duzzadt ajkamat, majd alhasára simítottam. Kibum forró leheletét nyakamon éreztem amit egy forró apró puszi követte. Egyre több csókot nyomott puha bőrömre amit felváltott enyhébb harapásra, szívásra! Fájókat sóhajtottam, de mindezek ellenére nagyon élveztem. Nadrágom egyre szűkebbé kezdett válni amit egyre nehezebben bírtam. Ám ő még csak a fülcimpám kényeztetésénél járt szóval  még egy darabig szenvedni fogok. Végre engemet is megszabadított a felsőmtől , így most már kényelmesen elér. Kezemmel én se tétlenkedtem. Ahol csak értem simogattam, kényeztettem. Minden egyes porcikája tökéletes! Végül rátért mellkasom babusgatására is. Töménytelen csókokkal lepte el felső testemet és már kezelésbe is vette egyik mellbimbómat is míg a másikat ujjával kényeztette. Húzta, tépte bimbóimat melynek köszönhetően egyre mélyebbeket sóhajtoztam, nyögdécseltem. Kezeimmel hajába túrtam és gyengéden tépni kezdtem puha tincseit. Otthagyva gyötört mellbimbóimat haladt tovább csókjaival egészen az alhasamig. Istennek hála kezdett megszabadítani nadrágomtól is amit azonnal messzire hajított. Végig csókolva belsőcombjaimat haladt feljebb, majd apró csókot lehelt nemességemre a vékony anyagon keresztül. Teljesen megborzongtam az érzéstől és tudtam, hogy veszélyes játékba kezdünk.Sóhajaim átváltottak teljesen nyögésekbe.
-Kibumh! Én márh nem bíromh! - nagy nehezen nyögdécseltem el mondatomat, hisz ajaki egy cseppet sem távolodtak merevedésemtől és ahogy éreztem leheletét egyszerűen nem ment a beszéd. Kérésemre nem válaszolt csak cselekedet. Hűvös ujjait alsóm alá csúsztatta, majd ráérősen szabadított boxeremtől. Kicsit elszégyelltem magamat. Zavarba ejtő volt, hogy én itt fekszek előtte anyaszült meztelenül ő meg még nadrágban térdel előle. Lehajolt nemességemre és egy apró puszit lehelt férfiasságom hegyéle. A testem teljesen beleremegett az érzésbe miközben Key nevét nyögtem. Látszott rajta, hogy küzd magával így végre ő is megszabadult nadrágjától ám alsóját még magán hagyta. Ismét lehajolt nemességemre és megint csak apró puszit illetve puszikat lehelt férfiasságomra. Férfiasságomat lassan eresztette szájába, majd mikor tövig merültem el benne nagy sóhajjal ejtettem ki Kibum nevét. Lassan kezdte el mozgatni fejét férfiasságom hosszán. Haját erősebben kezdtem el húzni szinte már téptem puha tincseit. Kezei hirtelen makkomat találták meg. Lágyan simított végig golyóimon, majd dörzsölni kezdte azokat. Hangom erőteljesebb lett és az élvezettől a hátam is kisebb ívbe feszült. Hátrabiccent fejjel nyögdécseltem időként nevét hallattam.
- Ha így folytatodh akkor hamarh vége lesz az esténekh! - erőset rántva haján jeleztem neki miközben nagy nehezen elmondtam mondandómat.
-Csak nyugi! Bírod te még! - suttogta fülembe halk szavait, majd ráharapott fülcimpámra. Alfelemnél hirtelen egy fura érzést éreztem, majd megéreztem első ujját. Kellemetlen érzés volt ám hamar meg lehetett szokni ám a másodikat már kevésbé!
-Fájni fogh ha mindenem odaadomh? - sóhajtoztam fájdalmasan, de ezt a kérdést muszáj voltam feltenni. Lehet, hogy én akartam ez a legjobban, de most egy kicsit megtántorodtam.
-Remélem ez lesz a legszebb emléked! És teszek róla! - puszilt ajkaimra, majd ez az apró puszi csókká vált.
-Bízom benned! - leheltem szavaimat ajkaira, majd harmadik ujját is megéreztem magamban. Ezzel az ujjával egy kicsit elidőzött csak, hogy nekem ne legyen majd kellemetlen a továbbiakban. Mikor már kellően felkészített kihúzta ujjait és megszabadult alsójától. Húzott párat nemességén, majd bejáratomhoz helyezkedett. Fejem mellett támaszkodott meg, majd lassan kezdett belém hatolni. Elsőre nagyon fájt a feszítő érzés és ez még egy ideig így ment. Fájó nyögések hagyták el torkomat és mikor már teljesen bennem volt egy mélyet sóhajtottam ám a feszítő érzés továbbra se enyhült. Lassan kezdett el bennem mozogni és egy ideig még fájókat nyögdécseltem de ez fokozatosan váltott át élvezettel teli nyögésekké. Kibum vállaira martam, majd avval a kicsi körmömmel is végig martam hátán a puha bőrt. A cél az volt, hogy nyomott hagyjak rajta. Tudatni akarom a többiekkel, hogy ő csak hozzám tartozik!
-Jo-Jonghyunh! - halottam meg Key nyögő hangjait ami zene volt fülemnek. Megszólalni ám már nem tudtam csak élveztem, hogy testünk szinte összeforr és eggyé válunk. Egyre gyorsabban és erőteljesebben mozgatta csípőjét, majd egyszer egy tökéletes szögben hatolt be. Hátam ívbe feszült, elnyúlt hangon nyögtem nevét és szinte könyörögtem, hogy még egyszer hatoljon be ugyanabba a pontba. Innentől kezdve csak gyönyörközpontomat találta el aminek meg  is volt az eredménye. Nevét nyögve élveztem kettőnk közé nagyrészt saját hasfalamra. Pár lökés múlva Kibum is végzett és egyenest engem töltött meg forró nedvével. Fáradtan dőlt el mellettem, majd mikor mindkettőnk légzése rendeződött elmentünk zuhanyozni, majd egymás karjaiban aludtunk el.

Másnap meg is lett az eredmény. Sikerült egy kemény de romantikus/szerelmes szöveget összehoznom. Ez azonnal felénekeltem a stúdióban, majd ki is adták. Olyan gyorsan történt minden, hogy el se hittem. Gyorsan meg is kértem Kibum-ot, hogy hallgassa meg. A végére mintha egy kicsit elpirult volna. Lehet, hogy azért mert felhasználtam egy pár szót a tegnapesti kalandból? Ezt már csak ő tudja.




JongHyun - Crazy

A kiemelt szavak tényleg Jonghyun - Crazy című számából van, bár nem tudtam valami jól megírni de azért remélem elnyerte tetszéseteket^^

B.A.P

*

DaeHyun & YoungJae - A kávézó 

B.A.P : DaeHyun & YoungJae - A kávézó

DaeHyun POV:

Épp az előbb jelentette be a főnök, hogy lesz egy új tagunk a kávézóban. Valahogy ez nem meglepő a számomra. Mindig jönnek mennek az új tagok. Neki se adok egy hónapnál többet és már lép is. Már lassan egy éve a pincére vagyok ennek a kávézónak szóval tudom, hogy mi a dörgés.
- Örvendek a találkozásnak. Yoo YoungJae vagyok. - mutatkozott be illendően.
Hmmm elég fiatal és méghozzá sármos is. Jó kis préda lesz! - haraptam be alsó ajkamat.
-Nehogy rámássz erre a fiúra! - súgta oda munkatársam. -  A végén még elűzöd őt! - nevette el magát. Na ez a mások...meleg vagyok és a munkatársaim nagy része ezt tudja is, de szerencsémre elég kedves emberek így nem közösítettek ki. Ezért hálát is adtam az istennek.
Ha jobban megnézem az új jövevényt lehet, hogy hamarabb fog távozni, mint azt én képzeltem. Imádnivalóan néz ki és az azok a formás popsik! Ajajaj, megint rabja lettem egy jött-ment srácnak - csaptam homlokomra. Attól tartok, hogy ismét sok lesz a női vendégeink, de sebaj legalább több lesz a fizetés...egy kicsivel.

A mai műszakom is lejárt és már megint este van. Szuper. Hazamegyek, lezuhanyzok aztán alszok, majd mikor felkelek kezdődik minden előröl.
-Dae, mi megyünk! Jó éjt!
-Oks, jó éjt skacok! - köszöntem el szeretett munkatársaimtól akiket hamarosan újból látok...
Végül megint én marattam utoljára vagyis azt hittem. Az újoncka még mindig itt tengeti idejét.
-Kivel chat-telsz? - ültem le fiatal munkatársam melle.
-Ööö...izé, csak a barátnőmmel. - borult pírba arca. Na ne már van barátnője. Basszus...
-Oh, szóval már van barátnőd. Mióta vagytok együtt? - lehet, hogy nem ezzel kellene egyből letámadnom, de furdal a kíváncsiság.
-Hát ő csak olyan haver barátnő. - nevette el magát kínosan. - Vele is csak kényszerből beszélek.
-Miért? - tettem fel újabb kérdésemet.
- Neki köszönhetem, hogy itt kaptam melót. Még csak most költöztem Szöul-ba szóval kell a meló. - mosolygott rám...Úristen ez az ártatlan mosoly! Teljesen belehabarodtam!
-És merre laksz? - álltam fel mellőle és vállamra vettem táskámat azzal a céllal, hogy én most haza húzok, de ha mázlim van akkor haza tudom kísérni YoungJae-t.
-Az alsó utcai tömbökben. - tette el telefonját, majd majd ő i összepakolta cuccait.
-Bingó! - szóltam el magamat.
-Tessék? - amilyen lendülettel felém fordult, olyan erővel vágott orrba. - Oh, bocsánat nem akartam! Jól vagy? - kezdte el vizsgálni az orromat, vagyis csak akarta. Kezemet egyből odakaptam a fájdalomtól, mint egy normális ember.
-Persze, jól vagyok...csak egy kicsit fáj! - vettem el kezemet.
-Te jó ég! Neked vérzik az orrod! - sikított fel, majd elkezdett kutakodni táskájában. Gondolom zsebkendőt keresett, amit meg is talált. - Tessék, fogd oda! - nyomta orrom alá a zsepit.
-Mi történt? - rontott be a főnök, aki valószínűleg a sikításra lett figyelmes.
-Semmi, csak egy aprócska baleset. - számoltam be a főnöknek orrhangon.
-Sajnálom az én hibám volt! - hajolt meg mélyen YoungJae a főnök előtt.
-Miért tőlem kérsz bocsánatot? - nevette el magát, amin meglepődött a fiatal újonc. - Nem tudom, hogy mondták-e már neked, de elég jól nevelt vagy fiam! - csapott YoungJae vállára, majd távozott.
-Áh, asszem elállt a vérzés. - szakítottam meg a néma csönd muzsikáját.
-Hála az égnek és tényleg nagyon sajnálom! - hajolt meg előttem is.
-Rá se ránts! - legyintettem - Túlélem! Na menjünk haza! - majd újból vállamra vettem táskámat.
-Rendben. - ült vigyor az arcára, majd végre elindultunk haza.
Amint kiléptünk az ajtón egyből beleszippantottam a kellemes esti szellőbe. Valahogy mindig megnyugtat.
-Ja amúgy Jung DaeHyun vagyok, de csak szólíts Dae-nak. - mutattam egy halvány mosolyt felé.
-Mint már tudod én YoungJae vagyok, de jobban szeretem , ha csak Jae-nak hívnak! - mutatott egy őszinte mosolyt felém, amibe teljesen szerelembe estem. Hogy lehet valaki ilyen cuki? És..aaah nem fogom mellette kibírni! Előbb vagy utóbb rá fogok mászni...
Öt perc séta után haza is értünk.
-Na én itt lakok. - érkeztünk meg a tömb elé. - Köszönöm, hogy haza kísértél! - mosolygott tovább, mint egy kisgyerek. Annyira kis husi azokkal az ajkakkal.
-Én is ebben a tömbben lakom. - mosolyogtam rá. Igazából engem is meglepett. Nem számítottam rá, hogy még egy tömbben fogunk lakni.
-Tényleg? Szuper! - nevette el magát. - Én a másodikon lakok!
-Én a negyediken a legfelső emeleten. - sóhajtottam nagyot. Mindig olyan fárasztó felmászni a negyedikre meló után, ráadásul este. Lassabb vagyok mint egy csiga, sőt egyszer már el is aludtam út közben...Na az igazán ciki volt!
-Nem jössz át egy kicsit? Megünnepeljük, hogy kaptál munkát. - vetettem fel az ötletem.
-Hát nem nagyon bírom az alkoholt. - pillantott félre kínosan.
-Akkor csak egy sörre gyere fel. Attól aztán végképp nem lehet berúgni. - nevettem el magam
-Na jó. - egyezett bele kis tervembe. Mint mindig most se volt újdonság az tőlem, hogy fél órába telt mire lapos kúszásban felmásztam a lépcsőn.
-Te aztán lassú vagy. - nevette el magát. Ez a kis nevetés a szívemnek ártott a legjobban...annyira kis édes a nevetése!
- Pssszt! Én mindig ilyen lassú vagyok! - pisszegtem le. - Na megérkeztünk! - nyitottam ki az ajtót, új szemek elé tártam a...rumlis házamat? Basszus nem csináltam rendet! De nem mintha az én szokásom az lenne, hogy gyönyörű rendet tartsak. Én csak aludni járok haza...
-Egy kicsit kupi van, de mindjárt rendet csinálok. - dobtam le cuccaimat a kanapéra.
-Csak nyugodtan. - szólalt meg mögülem egy halk hang.
-Mi van? Nem mersz bejönni? - nevettem el magam YoungJae-n aki még mindig az ajtót őrizte. - Na, gyere már! - szerencsére nem nekem kellett berángatnom, hanem magától is bejött. - Érezd otthon magad! - léptem ki a konyhából két doboz sörrel.  - Remélem szereted a citromos-t mert nekem csak olyanom van. - tettem le a hűtött italokat a nappaliban lévő kis asztalra.
-Csak azt. - nevette el magát.
-Oh, még az ízlésünk is egy. Ez remek! - mosolyodtam el, majd rutinosan levettem magamról a felsőt figyelmen kívül hagyva a kis vendégemet.
-Azta, de izmos vagy! - majd egy pillanat alatt elém termett és alhasamra simított. Na ez váratlanul ér és érzem, hogy kezd melegem lenni. Na neee! Én...én...én elpirultam! Neeee~ Sose szoktam zavarba esni! - Ahoz képest, hogy milyen lassan jöttél fel a lépcsőn azt hittem, hogy egy puhány, lusta emberke vagy. - simította meg ismét hasamat.
-Ha zavar visszavehetem a felsőmet. - vakartam meg tarkómat kínosan.
-Nehogy! Vagyis te döntésed. - fordította el zavartan a fejét és látszott, sőt hallatszott, hogy teljesen zavarba esett. Milyen kis aranyos... Szerencsére ez a kis szituáció nem befolyásolta az estének. Boldogan iszogattuk a sörünket, bár Jae kezd egy kicsit furcsán viselkedni. Mintha részeg lenne.
-Jae, jól vagy? - kérdeztem rá, hátha csak én tévedek.
-Persze édes, mi baj lehet? - kezdett el felém kúszni. Természetesen mindketten a földön ültünk, mert miért is ne így elég hamar rám tudott mászni.
-Hát, csak annyi, hogy te részeg vagy! - én nem vagyok ellene ennek az egésznek, de nem mocskolnám be a kis lelkét szegény fiúnak. Egyre jobban kászálódott rám én meg próbáltam eltolni de valahogy most ő erősebbnek bizonyult mint én. Végül annyira rám mászott, hogy már teljesen vízszintesben éreztem magam természetesen Jae pedig felettem támaszkodott. Szemeim gyönyörű sötétbarna íriszein akadt meg. Még sose láttam ennél gyönyörűbb szempárt még sose lettem. Rabjává váltam! Se férfi se nő soha nem tudott így rabul ejteni csak a pillantásával. Gyönyörűbb, mint Davinchi festményei. Felbecsülhetetlen ékkövek!
-Dae...én azt hiszem, hogy szerelmes lettem! - jelentette ki mondandóját, ami igen csak meglepett, de az még jobban, hogy megcsókolt.
-Öööh...- alig tudtam megszólalni. Meg az ütő is megállt bennem. El se hiszem amit tett!
Pár másodperc elteltével eszmélt fel. Kezét ajkai elé kapta, gyorsan felpattant és azzal a mondattal távozott, hogy: "Most mennem kell!"
Mint minden ember ő is ezzel az egyszerű mondattal lépet le. Vajon fogom még látni?

Másnap nyűgösen mentem melóba. Sokkal fáradtabb voltam, mint bármelyik másik napon....
Az óra mutató a nyolcasra ért. Kezdődhet a tíz órás meló és YoungJae sehol. Ettől féltem...tudtam, hogy nem fog jönni.
-Na mi van az újonccal? Elijesztetted? - csapott vállamra legidősebb munkatársam.
-Én...nem tudom. - válaszoltam fúl lehangoltan. Mi ütött belém.
-Na, csak vicceltem!
Inkább elvonultam és vártam az első embereket akik belépnek a kávézóba. Első vendégein egy párocska volt. Friss szerelmesek. Nagyon látszott rajtuk...Oda meg vissza voltak egymásért...Fújj. Felvettem a rendelésüket, majd pár perc múlva én is szolgáltam ki őket. Vagyis csak akartam. Egy szeleburdi kölyök belém rohant és, hogy még nagyobb szerencsém legyen fel is lökött. A forró kávé és kapucsínó mind rám ömlött, ami nem volt valami kellemes érzés.
-Aish! Vigyázhatnál jobban is te idióta! - ordítottam le fejét, de hamar megbántam. Ez a szeleburdi kölyök YoungJae volt.
-Sajnálom! - hajolt meg és rám pillantott. - Tényleg nagyon sajnálom! - hajolt meg újból. Nem szóltam semmit, csak összeszedtem a törött csészéket, majd felálltam.
-Majd én feltörlök. - jelent meg kollégám.
-Köszi - siettem be gyorsan a konyhába, hogy letegyem a törött csészéket és , hogy gyorsan átöltözzek, ám a főnök irodája előtt megálltam. Hallottam, hogy ép üvöltözik valakivel ám hamar leesett.
-Elkéstél és ráadásul még egy balesetet is okoztál! Nagyon felelőtlen vagy fiam! - ordított a friss jövevénnyel. -Nem az ő hibája volt! - rontottam be az ajtón! - Én voltam balfék, hogy felestem egy székben. Ő csak egy áldozat volt! - határozott szavakat használva próbáltam védeni YoungJae-t.
-Akkor is elkésett! - csapott az asztalra mérgében a főnök.
-Az is az én hibám! Tegnap este áthívtam és sokáig marasztaltam. Ezért aludt el! - néha félelmetes tud lenni a góri, de elszántam magam, hogy megvédem Jae-t.
-Ez nem kifogás! - ha így folytatja agyvérzést fog kapni! - De tudod mit, nem érdekel! Akkor vállald magadra az egészet! Nem rúgom ki, de neked fogom megvonni a fizetésedet!
-Rendben! - válaszoltam határozottan, majd fogtam meg YoungJae csuklóját és kivonszoltam a szobából ám az ajtó előtt el is engedtem.  Mindketten az öltöző felé vettük az irányt természetesen azért, hogy átöltözzünk. -Köszönöm és sajnálom! - nyögte ki pár szavát.
-Nem számít. - vontam meg vállamat, majd levettem koszos ingemet.
-Izé...amit tegnap mondtam azt komolyan gondoltam! - mondandója végén egyből rákaptam tekintetét és piros arcán akadt meg tekintetem. Ez tényleg komolyan gondolja.
-Mármint azt? - meg akartam bizonyosodni, hogy tényleg arra a dologra gondol-e.
-Igen...én tényleg szerelmes vagyok beléd! Az első pillanattól kezdve mióta megláttalak, csak téged akartalak! - takarta el arcát mondandója végén. Nem feleltem csak cselekedtem. Közelebb léptem hozzá, takaró arca elől elvettem a kezeit, majd kezemet végighúztam állvonalán.
 -Én is szeretlek! - mosolyodtam el, majd kezemet végigsimítottam oldalán. Átfogva derekát öleltem magamhoz és ráhajoltam puha ajkaira és érzékien megcsókoltam.